Késő őszi délután viharos az óceán,lehet,hogy ez égi jel,azt mondja búcsúzni kell.Elmúltak a szép napok,nincsenek már válaszok.Nem tart vissza már a múlt,mert vár rám egy másik,ismeretlen út.Engedj el most csendesen.Ne akard,hogy jobb legyen,nincs mi már vissza tart,te se állítsd meg a vihart.Engedj el most kedvesem,ég veled és ég velem.Ennyi volt,nekem mennem kell,vár egy másik hely.Maradnék,de nem lehet,megsugták az istenek.A pillanat most véget ért,a holnap már mást ígért.Hiv az út,hát elmegyek,de itt hagyom a lelkemet.És bárhol leszek tudom jól,hogy minden dal értünk szól.Szabad vagy mint bárki más,mindig lesz majd folytatás.A szívedre hallgas és úgy élj,hogy csak egyszer élsz.

Álmodtam egy életet magamnak,ahol veled leszek talán.Hittem egy igaz tiszta arcnak,ki egy hamis álarc ma már.Minden szó akkor szép,ha lelked mélyén rád talál,minden csók akkor jó,ha őszintén ég a száj.Minden vágy akkor él,ha lelkedbe lángol már,de a tűz rég kihunyt már.Könnyel írók szavakat az égre,vérem izzó parázsként éget,minden szóban gyűlölet ébred,de szívem érzem szeret már régen.Könnyel írók szavakat az égre,régi évek eltűnnek a szélben.Minden szóban kereslek téged,bár szívem tudna gyűlölni téged már.Miért van,hogy a gondolat feléled,a valóság rám talál.Úgy bánt az igaz belül mélyen,de szavai némák már.

Azt gondoltuk,közös lesz a sorsunk,reméltük így lesz örökké.Az élet kincsét két marokal szórtuk,jövőnket írtuk közössé.Romba dőlt a szerelem egy hosszú éjszakán,romba dőlt és feledem,bár néha-néha fáj.

Nem háborgok,pedig háborúk dúlnak lelkemben.Nem lázadók,de egy egész világ dőlt össze bennem.